Csemer Boggie Boglárka neve hallatán sokaknak a Parfüm című sláger ugrik be, mellyel világszerte ismertté vált, noha a Fonogram- és Hangvilla-díjas énekesnő-dalszerző mióta az eszét tudja, énekel. Ő képviselte Magyarországot a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztiválon Bécsben, több mint tíz éve koncertezik itthon és külföldön, miközben anyaként és feleségként is helyt áll. Épp ma este lép fel az Unicum Házban, ahol saját dalai mellett felcsendülnek karácsonyi klasszikusok is. Hogyan ünnepel családjával, miért nem láthatunk róla fürdőruhás és szerelmes fotókat a közösségi médiában, s milyen rituálé előzi meg a fellépéseit – ezekről is mesél az interjúban.
Mint arról korábban hírt adtunk, ma, azaz december 13-án az Unicum Házban lépsz fel. Antal Gábor zongorán, Szakonyi Mihály gitáron, Szabó Tamás ütőhangszereken, Simkó-Várnagy Mihály pedig csellón kísér. A 19 órakor kezdődő koncertre rekord gyorsasággal fogyott el az összes jegy, így egy második alkalmat is meghirdettetek, 21:30 órai kezdettel. Hogyhogy épp erre a nagy múltú, különleges helyszínre esett a választásotok?
Mára hagyománnyá vált, hogy az évet mindig egy karácsonyi hangulatú koncerttel zárom. Minden évben komoly fejtörést okoz, hogy milyen különleges helyszínen kerüljön sor rá – ezúttal az Unicum Házra esett a választás, és nagyon boldog vagyok, hogy lelkesen és nyitottan fogadták az ötletünket. Elképesztő kultúra és történet van a márka mögött, éppen ezért lehetőség nyílik egy Unicum Ház-idegenvezetésre, melynek során a közönség megismerheti a Zwack család örökségét. A túra végén az érdeklődők meg is ízlelhetik a több mint nyolcvanéves hordókban érlelt híres Unicumot.
Hogyan értékeled ezt az évet szakmailag?
Csodálatos év volt az idei! Beérett a tízéves munkánk, hiszen gyönyörű jubileumi koncertet adhattunk nyár végén a Várkert Bazárban. Szerencsésnek érzem magam, mert olyan zenész kollégákkal dolgozhattam és dolgozhatok együtt, akik egyben a barátaim is, nem mellesleg lehetőségem nyílt fellépni Szöulban, Algériában és Brüsszelben.
Mostanra értem el abba a korba és korszakomba, hogy már mindennek örülök. Persze, továbbra is zsizsegek, tele vagyok ötletekkel és energiával, de már nincs bennem az a görcsös „jaj, még ezt meg azt is meg kellene valósítanom!” attitűd. Tudom, hogy úgyis minden megtörténik, aminek meg kell történnie velem.
Vannak előadóművészek, akik fellépéseik előtt szerencsehozó rítusokkal, kabalákkal vértezik fel magukat. Neked van ilyen?
Kabalám nincs, de egy koncert napján nálam minden a fellépés szellemében zajlik, és ezt úgy értem, hogy hagyok időt a mentális ráhangolódásra. Jógával indítom a napot, átveszem a dalok sorrendjét, ismételgetem a dalszövegeket, és még levegőt is úgy veszek, ahogyan azt a koncerten tenném. Előfordul néha, hogy nem úgy alakul a logisztika, ahogyan azt szeretném, például fellépés előtt nekem kell elvinnem a gyerekeket valahová – ilyenkor kicsit kizökkenek, a közönség azonban semmit nem szokott ebből megérezni, és én is hamar képes vagyok átszellemülni.
Úgy képzelem a családi karácsonyotokat, hogy az ünnepi vacsora után öledbe veszed a lányaitokat, elkezdesz énekelni, amibe aztán ők és férjed is bekapcsolódnak.
Sokan ezt gondolják (nevet), de nálunk ilyenkor a lányoké, Lenkéé és Imoláé a főszerep. Imádnak táncolni, énekelni, és erősen vágynak a figyelmünkre.
Ja, és néha még rám is szólnak, hogy anya, te most ne énekelj, légy szíves!
Születésnapomra egy színdarabot kaptam tőlük ajándékba, amit ők állítottak össze. A nagyobbik lány volt a súgó és a rendező, ő irányította a kicsit, hogy hova álljon és mikor kell belépnie. Irtó cukik voltak! Biztos, hogy idén is készülnek valami kreatív meglepetéssel.
Tavaly a TEDx-en tartottál előadást, melynek hallatán egy ország döbbent le: őszintén beszéltél arról a sebről, amelyet régóta cipeltél magaddal, nevezetesen, hogy édesanyád alkoholproblémákkal küzdött. Az előadásodban édesapádról is mesélsz, akire minden élethelyzetben számíthattál, s aki sajnos már nincs közöttünk. Milyen tulajdonságokat örököltél tőle? Milyen ember volt ő?
Apukám csodálatos ember volt. Elképesztően tudott szeretni, könnyen ki tudta mutatni az érzéseit, s a családjával, a barátaival is nagyvonalú volt. Szinte mindenről tudtam vele beszélgetni. Talán ezért lehet, hogy könnyedén dolgozom együtt férfiakkal, és meglehetősen hamar megtalálom velük a közös hangot.
Apu sosem érezte azt, hogy vonal alá megy, ha bocsánatot kér, emellett éppúgy lehetett rá számítani a magánéletben, mint a munkában. Én is ilyen vagyok: ha megígérek valamit, azt betartom.
Nem sumákolok: ha valakivel problémám van, szeretem őszintén megbeszélni az illetővel a konfliktusmentes továbbhaladás érdekében.
Roppant szimpatikus az is, ahogyan eltalálod az egyensúlyt a social media felületeken. Szinte érezni, hogy minden egyes bejegyzés előtt alaposan megfontolod, mit és mennyit mutass meg a privát Bogiból.
Mégis azokat követik több százezren, akik mindent kitesznek a kirakatba… hogy hol nyaraltak, mit esznek, mit vásárolnak. Én jobban szeretek a szakmai, zenei tartalmakról posztolni: hol koncertezek, milyen dalokon dolgozom éppen, mik a jövőbeni terveim. De természetesen néha belefér egy-egy személyesebb poszt is. Mindig szívből posztolok, de közben figyelek arra, hogy a privát bejegyzések ne kerüljenek fölénybe a szakmaiakkal szemben.
Nem kell, hogy mindenki kövessen.
Igaz.
Valószínűleg jócskán megugrana a követőim száma, ha fürdőruhás fotókat posztolnék, esetleg, ha a férjemmel közös kép alá leírnám, mennyire szeretjük egymást. Elfogadom, ha valakinek ez a komfortos, és így használja ki a közösségi média nyújtotta lehetőségeket, de én úgy érezném, ezzel felhasználom a családom a lájkszerzés céljából.
Milyen tervekkel és reményekkel vágsz neki 2024-nek?
Ó, sok tervem van! Említettem a beszélgetésünk elején Szöult, ahol az Eurázsiai Kulturális Fesztiválon léptem fel. Az volt a szervezők kérése, hogy a produkcióm mutassa be a magyar népzenét. Gondoltam, ez nem lehet véletlen, ugyanis régóta dédelgetek egy ilyen jellegű projektet – most nem volt mese, össze kellett állítani.
Petruska Andrással utaztunk ki, egy szerintem nagyon igényes műsorral léptünk fel, ami ízléses, mai és egyben hagyományőrző. Ezzel a projekttel szeretnék jövőre koncerteket és egy nagylemezt.
Algériát illetően is van hírem: idén nyáron kint nemcsak felléptem az Európai Zenei Fesztiválon, hanem klipet is forgattam, méghozzá egy helyi szupersztárral! Mivel tavaly nagy hatással volt rám az ország, úgy voltam vele, írok egy olyan dalt, ami tükrözi az iránta érzett hálámat. Tudtam, hogy a szerzemény csakis akkor fogja megszólítani az algír szíveket, ha anyanyelvi énekesnőt találok magam mellé. Magam sem hittem el, amikor egy algír szupersztár – akinek neve még titok – igent mondott a felkérésemre. Elképesztő helyszíneken forgattunk az óvárosban, az egész egyszerre volt csodálatos és álomszerű. A klipet jövőre a magyar közönségnek is meg szeretném mutatni, illetve más Boggie-klipek is tervben vannak.
Akkor 2024-ben is: hajrá Boggie!
cover: Trokán Nóra
