Kovács Zsolt Vencel 2023 nyara óta a világhírű Béjart Ballett Lausanne tagja, s
jelenleg az egyik legismertebb magyar balettművész a nemzetközi táncvilágban. Feltöltődésképp előszeretettel improvizál techno, pop és jazz zenére, nemrég hobbiból elkezdett játszani egy különleges, handpan nevű ütős hangszeren, közben pedig a neves koreográfussal, Valentina Turcuval készül a júniusi Hamlet-premierre.
Irigylésre méltó utat jártál be eddig. Fel tudod idézni, hogy mitől és mikortól vált szerethetővé számodra a balett?
Kovács Zsolt Vencel: Örökmozgó kisgyerek voltam. Hétévesen kezdtem táncolni a Sárközi Gyula által alapított Madách Musical Táncművészeti Iskolában, ahol gyerekdarabokban szerepeltem. Elég hamar megszerettem a táncot és a színházat. Ráadásul apukám is balettművész volt, később tánctanár. Egy olyan varázslatos világot tapasztalhattam meg a balett által, ami kiterjesztette a világlátásom és, amitől több lettem. Soha nem kényszerített rá senki – én akartam, és nem munkaként, hanem életformaként tekintek a balettre.
2023 nyarától vagy a svájci Béjart Ballett Lausanne tagja. Milyen gondolatok futottak át az agyadon, amikor megtudtad, hogy beválogattak?
Visszajelzés volt ez arra, hogy jó az út, amin járok. Elvárások nélkül, csak ehhez a társulathoz küldtem el a jelentkezésemet. Régóta külföldön élek, még a tanulmányaim során 1 év Bécs után 1 év oroszországi képzés következett a Vaganovában, majd örökös szerződést kaptam Litvániában, ahol éveket töltöttem. Hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy külföldön éljek. Ami a Béjart-nál szokatlanabb volt számomra, az a rengeteg utazás, merthogy az időm egy része a próbateremben telik, a másik fele utazással és vendégszerepléssel.
Nemrég Olaszországban léptetek fel az Eurovíziós Dalfesztivál elődöntőjének tekinthető gálán, a 74. Sanremo Zenei Fesztiválon. Méghozzá a világ leghíresebb balettművészével, Roberto Bolléval.
Bolléval óriási élmény volt együtt dolgozni. 50 éves, de még mindig remek formában van, a szakmában viccesen csak a balett vámpírjaként emlegetik, mert életmódjának köszönhetően alig öregszik, hihetetlen kondícióban van. Egy rendkívül sokoldalú művész, akire felnézek, és aki kiválóan képviseli a klasszikus balett hagyományait, miközben nyitott az innovációra és új kifejezési formák keresésére. Olyan kortárs koreográfusokkal dolgozott és dolgozik együtt, akik a hagyományos balett technikát kreatív módon integrálják a modern táncstílusokba és zenébe. Az ő munkássága egyfajta hidat képez a műfajok, a stílusok és a generációk között, mindemellett aktív a közösségi médiában is, ahol betekintést enged mindennapi életébe és hivatása kulisszáiba.
Könnyűzenei fesztiválon még soha nem táncoltak balettművészek igazi klasszikus darabot. Elképzelhetőnek tartod, hogy a balett – és konkrétan a Béjart Ballett – elkezdi kitágítani a határait és a könnyedebb műfajokkal is együttműködésre lép?
A balett és a könnyűzene összekapcsolódása már több éve elkezdődött, egyre inkább teret nyer és óriási lehetőségeket rejt. Maurice Béjart már elhunyt, de még életében koreografált olyan darabokat, mint például a Le Presbytère, ami a Queen zenéjére készült. Kanye West Runaway című dalának videoklipjében balett táncosok működtek közre, és Taylor Swift koncertjein is gyakran fordul elő, hogy olyan táncosokkal dolgozik együtt, akik különböző stílusokat képviselnek, beleértve a balettet is. Látom és tapasztalom, hogy egyre több „könnyedebb” eseményre, fesztiválra, gálára hívják a klasszikus műfajok kiválóságait. Egy ilyen fúzió számos előnnyel bír: egyrészt emelheti a könnyűzenei rendezvények színvonalát, másrészt komoly népszerűséget jelenthet a klasszikus műfajoknak, harmadrészt pedig az átlagnál nagyobb bevételeket is generálhat.
Ha már itt tartunk, te milyen zenét szeretsz?
Mindent, ami igényes és, ami értéket közvetít. Sok 21. századi klasszikust és jazzt hallgatok, de jöhet a tangó és a pop is. Ha fel szeretnék töltődni, előfordul, hogy jazzre és technóra is improvizálok.
Úgy tudom, nemrég beszereztél egy különleges hangszert, aminek neve handpan. Bemutatnád?
Az egyik kollégám – aki kiválóan játszik rajta – mutatta meg nekem ezt az ütős hangszert. A külseje egy teknős páncéljára emlékeztet, a rezgései meditatív állapotot is képesek előidézni. Nekem, aki fizikailag minden nap teljesen lefárad, ez egy tökéletes kikapcsolódást jelent.
Amikor legutóbb láttalak, épp egy kakaós csigába haraptál bele édesanyád méltán híres pékségében, a Telki Kovászdában. Azt hittem, az ilyesmi tiltólistás.
Édesanyám péksüteményeinek nem lehet ellenállni! Egyébként meglehetősen gyors az anyagcserém, egy próba során négy pólót használok el – facsarni lehet belőlük a vizet. De, ha a pékségünk közelében élnék, biztosan felszednék pár kilót (nevet). A kollégáim is szeretik a magyar édességeket, karácsonykor hoztam nekik Telkiből néhány rúd bejglit. Húsz perc alatt elfogyott mind. Többen mondták, hogy, ha idén nyáron Magyarországra jönnek, akkor Budapest és a Balaton mellett meglátogatják a Telkiben található pékséget is.
Kovács Zsolt Vencel tanulmányait Budapesten, a Magyar Táncművészeti Egyetemen, majd Bécsben, a Bécsi Állami Opera Akadémiáján és Szentpéterváron a Vaganova Akadémián folytatta. A fiatal művész több rendhagyó produkcióval irányította már a tánc szépségeire a figyelmet: a varsói reptéren virággal és tánccal köszöntötte a hölgyeket nőnapon, Budapest ikonikus helyszínein pedig maszkban táncolt a COVID-lezárás idején, felhívva a figyelmet arra, hogy a tánc összeköti az embereket akkor is, ha nincsenek egy térben. Ez akkora érdeklődést váltott ki, hogy az előadásról az amerikai New York Times, az olasz La Repubblica, a kínai China Daily és a brazil Estado napilap is beszámolt.
cover credit: Cs. M.
