„Fel a fejjel, ha megáll a világ akkor is!”

Modern gospelről és sok minden másról Bolyki Balázzsal és a B4 együttessel - Interjú

Bolyki Balázs és a B4, vagyis apa és 4 fia, Gergő, Levente, Dávid és Máté remek humorérzékkel és nagy adag életkedvvel megáldott csapatot alkotnak úgy a magánéletben, mint a színpadon. Koncertjeiken sem akarnak másnak tűnni, mint amilyenek valójában és dalaikban sem elsősorban a trendiség, hanem az örömüzenet, az értékátadás vezérli őket. Fel a fejjel című közös daluk apropóján beszélgettünk velük.

Bevallom, hiába ástam az internet mélyére, nem találtam információt arra nézve, pontosan mikor és milyen körülmények között alakult meg a B4 együttes.

Bolyki Balázs: Nem is fogsz! (nevet) Ez a formáció ugyanis a gyerekszobából indult.

Bolyki Máté: Nem volt olyan, hogy leültünk és eldöntöttük, hogy akkor alapítunk egy együttest. A zene mindig is körülöttünk volt, ebbe születtünk bele. Az első hivatalos fellépésünk 2009-ben volt.

Bolyki B.: Az Első lépés című koncertemen, a Millenárison énekeltünk először együtt. Máté akkor még olyan korban volt, hogy simán elaludt, ezért az utolsó számra csak a három fiú jött fel a színpadra. Egyébként mindannyian tanultak zenét, Levente ütős dallamhangszereken játszik, Dávid és Máté a Baptista Teológiai Akadémia modern gospel szakán végzősök, Gergő pedig frissen végzett zenei producer.

Ez remek! És hogyan telnek a próbáitok? Teljes összhangban?

Bolyki B.: Veszekedéssel, verekedéssel tarkított próbákat képzelj el (nevet).

B. Levente: Apa a főnök, mi pedig alárendelődünk.

B. Gergő: Máté kicsi volt még, amikor egy tévés interjúban azt nyilatkozta: „Apukám a főnök, nincs más választásom, énekelni kell”. De viccet félretéve, nem olyan egyszerű együtt zenélni, mint azt sokan gondolják, hiszen egyszerre kell kollégának lenni és figyelembe venni az apa-gyerek viszonyt.

B. Dávid: A próbákra sokszor az otthoni hangulat is bekerül. Így az a sértettség is, ha valamelyikünk megeszi az utolsó rántott húst a hűtőből. Ugyanakkor ez a családi közeg nagyon inspiratív is tud lenni.

Legújabb közös dalotok, klipetek a Fel a fejjel. Mi inspirálta?  

B. Dávid: A cím ellenére a Fel a fejjel nem motivációs dal. A COVID idején, vagyis egyáltalán nem derűs körülmények között született maga a szöveg, és arról szól, hogy a mélypontok ellenére is próbáljuk meg összegyűjteni az erőnket, ne ragadjunk bele a depresszióba. Előbb-utóbb mindenki találkozik egy-egy hasonló mélyponttal az életében, de közben meg annál több dolgot talál, amiért hálás lehet.

B. Balázs: A pandémia engem nagyon megviselt, hiszen azt szoktam meg, hogy folyton utazom külföldre is és koncertezem. Ez az enerváltság inspirálta a dalt. Azt járjuk körbe, hogy mi van akkor, amikor

Ezer érzés kavarog bennem, csak magamat figyelem a csendben

Nem látom a célt, de a fejemet fel, emelem az égre!

Fel a fejjel, ha megáll a világ akkor is éld át itt, mert az életed most van.”

B. Levente: Az életből, a mindennapi történeteinkből merítünk, amikkel a közönség is könnyen találhat kapcsolódási pontot.

B. Balázs: Igazi történeteket és témákat szeretünk modern gospeleinkbe ültetni, nem pedig olyan frázisokat pufogtatni, mint a ne menj el!, hiányzol, gyere vissza! Természetesen figyelembe vesszük az aktuális zenei trendeket, ugyanakkor a missziónkhoz, az értékek közvetítéséhez is hűek kívánunk maradni.

A magyarok mennyire nyitottak a modern gospelre?

B. Dávid: Fontos először tisztázni, mit nevezünk gospelnek. A szöveget? A zenét? Mi játszunk többek között soult és country-t is, azaz nem szorítjuk be magunkat egyetlen zenei műfajba. Aki szereti a jó zenét, megtalálhatja a repertoárunkban a szívéhez legközelebb állót. Ami nekünk a leginkább fontos, az az üzenet.

B. Balázs: A gospel örömüzenetről szól. Van a templomi dicsőítő ága is, de amellett, hogy őrizzük a tradicionális spirituális stílust, ügyelünk arra, hogy ne csússzunk bele a bibliai sztereotípiákba – széles közönséghez szeretnénk szólni.

Egyszer Andrej Gavrilov orosz zongoraművészt kérdeztem arról, hisz-e abban, hogy a zene lehet híd az emberek között. Legnagyobb meglepetésemre ezt válaszolta: „Nem hiszek benne. A nácik is jártak koncertekre, sokan közülük rajongtak a klasszikus zeneművekért, aztán a hangverseny után csináltak mindent pontosan ugyanúgy, mint előtte. A zene nem változtatja meg a személyiséget, de arra igenis képes, hogy érzéseket, gondolatokat indítson el a befogadóban.” Ti hogyan vélekedtek erről?

B. Máté: Mi pont az ellenkezőjében hiszünk. Egy dal, amit jól, önazonos módon írunk meg, mint amilyen például a Zene a híd, igenis képes hidat képezni az emberek között.

B. Balázs: Olyannyira hiszünk ebben, hogy 2022-ben megalapítottam a Zene a Híd Alapítványt, amelynek célja, hogy az éneklésen és a zenén keresztül hidat képezzen az emberek között – legyen szó társadalmi, vallási, etnikai vagy korhoz kötött különbségekről. Az Alapítvány különös figyelmet fordít a fogyatékkal élő emberekre, a zenés oktatásukra és közösségépítésre.

B. Dávid: Én még annyit tennék hozzá, hogy a zene is tud rombolni, butítani. Önmagában a zene valóban nem híd, vagy nem minden zene híd. Olyan műveket kell alkotni, ami az embert jó irányba vezeti. Mi pontosan ezt érezzük a missziónknak.